Az 1970. évben először az áprilisi, majd a legkomolyabban a májusi és az azzal összefüggő júniusi, teljes Tisza-völgyre kiterjedő árhullámok idézték fel először komolyabban annak veszélyét, hogy Szeged városát esetleg második elöntési katasztrófa is érheti.

141 évvel ezelőtt, 1879. március 12-én az ár megsemmisítette szeretett városunkat. 25 méteres szakadáson át tört be a víz, mely 3-4 méteres vízzel borította be szinte az egész várost. A hullámsírba veszett szegedi lakosok száma elérte a 200 főt, valamint 6000 házból körülbelül 260 maradt csak épen.

Szeged újjáépítését 1880-ban kezdték meg, melynek megszervezésére és irányítására Tisza Lajos kapott megbízást, az újjáépítési tervet pedig Lechner Lajos készítette el. Négy év megfeszített munka után végül Szeged szebb lett, mint valaha. A későbbi árvízkárok megelőzésére a város terepfeltöltését irányozták elő. Több mint 2600 lakóházat és 600-nál több, egyéb rendeltetésű épületet emeltek a romok helyére. Szegedet ért katasztrófa nem csak a magyarságot, de a világ minden jóérzésű emberét megrendítette: 35 ország sietett Szeged segítségére, Európától Amerikán át, Ázsiáig több nemzet ajánlotta fel segítségét. A mai szegedi nagykörút szakaszainak elnevezései az adakozó európai fővárosokra (London, Moszkva, Brüsszel, Párizs, Bécs, Berlin, Róma) utalnak.

Ma emlékezzünk azon szegediekre, akik az utolsó reményig küzdöttek a gátakon, akik a végsőkig kitartottak szeretett városukban, akik fáradhatatlanul részt vettek a mentésben, s azokra, akik a végzetes árban lelték halálukat.

Az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsának a „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” című sorozatában a hazai vízgazdálkodás kiemelkedő tudósai foglalják össze az életművüket.

Bemutatják mivel és hogyan járultak hozzá a vízgazdálkodás jövőjének az építéséhez, tanulságul a jövőt építő új generációk számára.

A most megjelenő kötet szerzője Ijjas István, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Tanszékének professzor emeritusa, aki a még ma is alkotó pályáját nagy részben az egyetemen töltötte, mérnök generációk szakmai tudását és szemléletét formálta.

A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében 12 milliárd forint európai uniós támogatásból töltésfejlesztésekkel, árvízkapuk építésével növelték az árvízvédelmi biztonságot. Ezzel olyan fejlesztés valósult meg, melynek eredményeképpen javult az Alsó-Tisza-völgy árvízvédelmi helyzete, csökkent az árterek elöntésének veszélye, valamint a jövőben az árvízvédekezési költségek csökkenése is várható.