Befejeződtek az árvízi biztonságotnövelő munkák az Alsó-Tiszán

A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében valósulhatott meg az Alsó-Tiszát érintő hullámtérrendezési projekt. A 4 milliárd forint összköltségű, vissza nem térítendő európai uniós támogatás segítségével létrejöttberuházás során partbiztosításokkal és folyókanyarulat-rendezéssel növelték az árvízvédelmi biztonságot az Alsó-Tisza-vidékén

142 éve, hogy a folyó Petresnél átszakította a tiszai védtöltést, majd a sövényházi töltést leküzdve, a Tisza akadály nélkül haladt Szeged felé. A víz mederbe történő visszavezetésére létesített átvágások nem hozták meg a várt eredményt, és március 12-én hajnalban a Tisza elöntötte Szegedet. A katasztrófa több mint 150 halálos áldozatot követelt. A városban 6000 ház dőlt össze, és több mint 60 ezer ember vált hajléktalanná. Az árvíz következtében a város szinte teljesen megsemmisült.

Mikszáth Kálmán ekként tudósított a Szegedi Naplóban a pusztító áradatról:

„Mint a kígyó, sziszegve, mászva jött az óriási áradat, elfoglalva a völgyezeteket, aztán a dombokat. Az éjbe betekintve a magasból az ember nem ismerte föl a piszkos szörnyeteget: azt lehetett volna hinni, hogy az az út... De mikor aztán elkezdtek az úton hordók hemperegni, lábak nélküli lovak és borjúk csúszni, az ember hüledezve kiáltott föl.
- Az ott a víz!
Egy tenger, mely néhány pillanat alatt megsokszorozta magát dagadásában, mely lopva jött, mint az orgyilkos, és sebesebben, mint az aggodalom. És egyszerre jött minden ponton. Nem lehetett előle kitérni sehol. És amint látta az ember a magasból nyitott ablakon, hogy a sötétben fehérlő házak egyre kisebbek, alacsonyabbak lesznek, kétségtelenné vált, hogy az ott alant a víz. Mily végtelenség telt el, míg megvirradt! És minek is virradt meg? A hajnal nem találta meg többé Szegedet... csak a romjait, amint azok apránkint egy piszkos tenger iszapjává válnak.”

Az 1970. évben először az áprilisi, majd a legkomolyabban a májusi és az azzal összefüggő júniusi, teljes Tisza-völgyre kiterjedő árhullámok idézték fel először komolyabban annak veszélyét, hogy Szeged városát esetleg második elöntési katasztrófa is érheti.

Az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsának a „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” című sorozatában a hazai vízgazdálkodás kiemelkedő tudósai foglalják össze az életművüket.

Bemutatják mivel és hogyan járultak hozzá a vízgazdálkodás jövőjének az építéséhez, tanulságul a jövőt építő új generációk számára.

A most megjelenő kötet szerzője Ijjas István, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Tanszékének professzor emeritusa, aki a még ma is alkotó pályáját nagy részben az egyetemen töltötte, mérnök generációk szakmai tudását és szemléletét formálta.

A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében 12 milliárd forint európai uniós támogatásból töltésfejlesztésekkel, árvízkapuk építésével növelték az árvízvédelmi biztonságot. Ezzel olyan fejlesztés valósult meg, melynek eredményeképpen javult az Alsó-Tisza-völgy árvízvédelmi helyzete, csökkent az árterek elöntésének veszélye, valamint a jövőben az árvízvédekezési költségek csökkenése is várható.