Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
Ügyfélszolgálat: +36 62 599 599*
RSS  
 
Vízrajzi tájékoztató a hidrológiai évről
 
frissítve: 2022. 11. 14.; Turcsányi Áron
A 2021-2022-es hidrológiai évet az utóbbi évek legsúlyosabb nyári aszálya jellemezte, óriási csapadék- illetve hőmérsékletbeli szélsőségek jelentkeztek. A téli hónapok száraz időjárásának köszönhetően a talaj vízkészletei nem tudtak kellőképpen utánpótlódni, így a nyári időszakra a víztartalékok kimerültek, ezzel súlyosbítva az aszályt. Az időszak kezdete óta 137 mm-es csapadékdeficit alakult ki az ATIVIZIG területén. Hasonlóan száraz időszak az utóbbi 20 évben a tavalyi év során jelentkezett, a 2000-es évek kezdete óta pedig mindössze három alkalommal fordult elő ennél szárazabb év. A klímamodellek éghajlatunkra már 10-15 éve előrejelezték a téli csapadékmennyiség növekedését és a szárazabb nyári időszakokat, a hőmérsékletek átfogó emelkedése mellett. Ezek a változások már évek óta beépültek igazgatóságunk éghajlatába így az elmúlt hidrológiai évben is jellemezték azt. A tavalyi téli szezon kedvezett a vízgyűjtőn a hófelhalmozódásnak, az átlag felett alakult a hóban tárolt vízkészlet összmennyisége, azonban olvasztó esők hiányában sem jelentős téli, sem jelentős, készültségi fokot megközelítő tavaszi árhullám nem jellemezte vízfolyásainkat. A csapadékosabb tél eleji időszakban több szivattyútelepen I. fokú belvízvédelmi készültség volt érvényben. Folyószakaszainkon ezzel párhuzamban végig kisvizes állapotok voltak jelen, Makónál augusztus 14-én az eddigi negatív vízállásrekord (LKV) is megdőlt, -116 cm-es vízállással. Az éghajlatváltozás és az öntözési igények növekedése, egymást erősítve azonban súlyosabb kisvizes állapotokat eredményezhetnek a jövőben.
 
frissítve: 2021. 11. 15.; Szarvas Ferenc
A 2020-2021-es hidrológiai év leginkább a csapadékhiány miatt maradhat emlékezetes. Az időszak kezdete óta körülbelül 130 mm-es csapadékdeficit alakult ki az ATIVIZIG területén. Ilyen mértékű csapadékhiány utoljára 2012-ben fordult elő és a 2000-es évek óta is mindössze kettő szárazabb év volt az ideinél. A klímamodellek éghajlatunkra már 10-15 éve előrejelezték a téli csapadékmennyiség növekedését és a szárazabb nyári időszakokat, a hőmérsékletek átfogó emelkedése mellett. Ezek a változások már évek óta beépültek igazgatóságunk éghajlatába így az elmúlt hidrológiai évben is jellemezték azt. A tavalyi csapadékos téli szezon enyhe hőmérsékletekkel párosult így nem kedvezett a hó felhalmozódásának, viszont kedvezett a téli árhullámok kialakulásának. Februárban I. fok környéki vízállások is előfordultak folyószakaszainkon, de árvízvédelmi készültség csak a Hármas-Körösön volt elrendelve. Ezzel egy időben több szivattyútelepen II. fokú belvízvédelmi készültség is volt érvényben. A csapadékos, enyhe telet hűvös, száraz tavasz és meleg, száraz nyár követte melyek egyike sem vált a térségi mezőgazdaság előnyére. A nyár végén jelentkező kisvizes időszakban, a szárazság ellenére a kezelésünkben lévő folyószakaszokat idén nem sújtotta kritikus kisvízi helyzet, köszönhetően a vízjárás jelentős antropogén befolyásoltságának. Az éghajlatváltozás és az öntözési igények növekedése, egymást erősítve azonban súlyosabb kisvizes állapotokat eredményezhetnek a jövőben.
 
frissítve: 2020. 11. 20.; Szarvas Ferenc
A 2019-2020-as hidrológiai évben, az elmúlt évekhez hasonlóan a klímaváltozás tipikus jelei felfedezhetőek voltak. Az általános léghőmérséklet emelkedés már egy ideje jelen idő. Évről-évre dőlnek meg melegrekordok, amelyek igazgatóságunk területét is érintik, és alig van olyan hónap az évben, amikor a középhőmérséklet ne haladná meg az átlagos értéket. A csapadékosság szempontjából a mi éghajlatunkon inkább a csapadék időbeli eloszlásnak átrendeződése a szembetűnő. Hosszabb csapadékszegény időszakot általában egy az átlagnál jóval csapadékosabb periódus követ. Mivel idén vízgyűjtőn rendkívül kismértékű volt a hó felhalmozódása és a tavaszi hónapok sem hozták a várt csapadékot a folyómedrek a megszokottnál később tudtak feltöltődni. Idén a nyári csapadékmaximumok idején jelentkező nyári árhullámok voltak a hangsúlyosabbak, de kezelésünkben lévő folyószakaszokon I. fokú árvízvédelmi szintet elérő vízállások nem alakultak ki.
 
frissítve: 2019. 11. 11.; Szarvas Ferenc
A 2018-2019-es hidrológiai év nem hozott különösen kiemelkedő eseményeket működési területünkön ám az elmúlt évekhez hasonlóan a klímaváltozás tipikus vonásait idén is felfedezhettük benne. Az általános léghőmérséklet emelkedés már egy ideje jelen idő. Évről-évre dőlnek meg melegrekordok, amik igazgatóságunk területét is érintik, és alig van olyan hónap az évben, mikor a középhőmérséklet ne haladná meg az átlagos értéket. A csapadékosság szempontjából a mi éghajlatunkon inkább a csapadék időbeli eloszlásnak átrendeződése a szembetűnő. Az egyre jellemzőbb csapadékos telek kedveznek a hó felhalmozódásának. A Tisza hegyvidéki vízgyűjtőjén így alakulhatott ki az idén is – a tavalyi évhez hasonló – jelentős, az átlagosnál háromszor nagyobb hóborítás. A hóolvadás időszaka viszont idén sem esett egybe csapadékos periódussal így az Alsó-Tisza vidékén számottevő áradás, sem belvízelöntés nem tudott kialakulni. Idén a csapadékmaximumok idején jelentkező zöldár volt a hangsúlyosabb, de ekkor is csak a Hármas-Körös tudott egy rövid időre I. fokú készültségi szintet meghaladó szintre áradni. A csapadék időbeli átrendeződésével kapcsolatban a nyár végi, őszi időszak szárazodását is – az ideihez hasonlóan – évről évre tapasztalhatjuk. Ez a folyószakaszainkon rendszerint ilyenkor jelentkező kisvízi helyzeteket a jövőben tovább súlyosbíthatja valamint hosszú távon az öntözési feladatok kitolódását is eredményezheti.
 
frissítve: 2018. 11. 10.; Szarvas Ferenc
Az elmúlt hidrológiai évben jellemzően a klímaváltozással előrejelzett változásokat észlelhettük. Az éghajlatunkra prognosztizált enyhe és csapadékos tél mutatkozott meg a januári majdnem 4°C-os középhőmérsékleteken és a februári majd 90 mm-es csapadékösszegen is. Az áprilisban jelentkező és októberig kitartó 30 °C körüli maximum hőmérsékletek pedig az előrevetített elnyúló forró nyárra volt jó példa. Ez idő alatt áprilisban és októberben is országos napi maximum hőmérsékleti rekord dőlt meg az ATIVIZIG területén. Statisztikailag emlékezetes marad még a Tisza vízgyűjtőjén regisztrált hómennyiség, ami amellett, hogy végig jóval átlag feletti volt, két héten keresztül a sokéves maximum értéket is meghaladta. Komolyabb árvíz mégsem sújtotta a kezelésünkben lévő folyószakaszokat, mindössze a Hármas-Körösön volt öt napos I. fokú árvízvédelmi készültéség elrendelve. Viszont a csapadékos év eleji hónapoknak köszönhetően működési területünkön I. illetve II. fokú belvízvédelmi fokozat is volt érvényben.
 
frissítve: 2017. 11. 15.; Szarvas Ferenc
Az elmúlt hidrológiai év időjárási jellegzetességeit vizsgálva a legszembetűnőbb az öt éve nem tapasztalt, szinte minden hónapra jellemző, összességében több mint száz mm-es csapadékhiány. Az éghajlatváltozással prognosztizált változásokból idén a hőmérséklet emelkedését érezhettük igazán. Februártól-májusig valamint augusztus és szeptember hónapban is működési területünkön mérték az országos havi maximum hőmérsékletet. Az évet hosszú és forró nyár, rövidebb tél, korábbi olvadás jellemezte. A „rövidebb tél” azonban idén jelentős lehűléssel érkezett, ami folyószakaszainkon komoly jegesedést váltott ki. A februári olvadás hatására a Tiszán meginduló zajlójég miatt III. fokú jégvédelmi készültség is elrendelésre került, valamint I. illetve II. fokú belvízvédelmi fokozat is volt érvényben. A forró és száraz nyár pedig a Maroson eredményezett hosszú kisvizes időszakot, ami során Makónál szeptemberben a valaha mért legkisebb vízállás alá is süllyedt a vízszint.
 
frissítve: 2016. 11. 14.; Szarvas Ferenc
Az elmúlt hidrológiai év időjárási jellegzetességeit vizsgálva az évszakok átrendeződése, a később kezdődő, rövidebb tél és a tovább tartó nyár lehet a leginkább szembetűnő. Az előző pár évhez hasonlóan a klímaváltozással prognosztizált általános hőmérsékletemelkedés, a csapadékosabb tél (kevesebb hóval) és a rövid idő alatt lehulló nagycsapadékok az idei évet is jellemezték. A vízjárás ennek megfelelőn alakult az évben, az áradások már február-márciusban jelentkeztek – március elején a Hármas Körösön I. fokú készültségi szintet kiváltva – emellett január végétől április elejéig belvízvédekezésre is szükség volt, amikor I. és II. fokú készültségi szintet is el kellett rendelni.
 
frissítve: 2015. 11. 09.; Lázár Miklós
Az elmúlt hidrológiai év időjárási jellegzetességeit vizsgálva az lehet a leginkább szembetűnő, hogy azok emlékeztetnek a klímaváltozási prognózisokban megjósoltakra: az előző évtizedekénél magasabb hőmérsékletek, csapadékosabb tél (kevesebb hóval, de a vízbőség okozta károkkal), szárazabb nyár (aszállyal), hosszú, száraz időszakok, és az azokat megszakító, rövid idő alatt lehulló nagycsapadékok fordultak elő.
 
 
 
  Országos Vízügyi Főigazgatóság
Ügyfélszolgálat: +36 80 204 240