A Tisza árvízi vízhozama Szegednél meghaladja a 4000 m3-t másodpercenként, a Marosé Makónál a 2000 m3-t. A levonuló legnagyobb árvizek szintje a mentett oldali terep fölött 5-6 métert is elérhet.
Az árvízvédekezés a főművek mentén állami feladat. Az árvíz által veszélyeztetett területet 334,8 km elsőrendű, kizárólagosan állami tulajdonú árvízvédelmi vonal védi, amiből 305,4 km földtöltés, 3,2 km támfal és 26,2 km magaspart.
Fővédvonalak a folyók mentén:
- a Tisza partjai mentén (beleértve a Dongéri főcsatornát is) 203,9 km;
- a Hármas-Körös bal partján 35,9 km;
- a Maros partjai mentén (beleértve a Sámson-apátfalvi főcsatornát is) 95,0 km.
Az elsőrendű védvonal 8 árvízvédelmi szakaszra, ezen belül 46 gátőrjárásra oszlik. Gátőreink az év 365 napján át állandó jelenléttel területi felügyeletet biztosítanak őrjárásukban.
Igazgatóságunk működési területén 5 db ártéri öblözet található, melyek közül 3 db a szomszédos országokba is átnyúlik, ezért a töltések egy része közös érdekű. Ezek hossza magyar-szerb viszonylatban 106 km, magyar-román viszonylatban 156 km. A Tisza töltései Algyőtől Kanizsáig (mindkét parton), a Maros jobb parti töltése (román területen magas partokkal megszakítva) a torkolattól Aradig, bal parti töltése Fönlakig közös érdekű.
Rendkívüli árhullámok:
Az 1970-es árvíz után a Tisza-völgyben jelentős töltésfejlesztések történtek, ennek során épült át a szegedi partfal és készült el a Szeged-algyői, valamint a Maros jobb és bal parti töltés erősítése. Ezzel a térség árvízvédelmi töltései nagy része az akkori előírásoknak megfelelően kiépült.
Az azóta levonult árvizek (különösen az 1998-99. és a 2000. évi) tapasztalatai, valamint a 2006. évi rendkívüli árvíz által "átírt" LNV-k (eddig mért legmagasabb vízszintek - Csongrádnál 40 cm-rel, Mindszentnél 62 cm-rel, Szegednél 49 cm-rel, Kunszentmártonnál 54 cm-rel mértek 2006-ban többet, mint 1970-ben, illetve 2000-ben) árvízvédelmi műveink védképességének további fejlesztését tette szükségessé.
Másodrendű töltéseink egy része (összesen 62 km) állami tulajdonban (ATIVIZIG kezelésben) van, más része (72 km) önkormányzati tulajdonú.
Folyószabályozás:
A Tisza folyó (159,6-253,8 fkm közötti) 94,2 km-es szakasza tartozik igazgatóságunk kezelésébe. A folyó az alsó 4,5 km-en határfolyó, a szerb területen lévő Kanizsától a Maros - torkolatig terjedő 32 km-es rész pedig magyar-szerb közös érdekű folyószakasz.
A folyó nagyvízi szabályozása során, területünkön 9 átmetszés valósult meg a XIX. század második felében, aminek eredményeként az eredeti sodorvonal hossza közel 50 km-rel rövidült meg. Ezt követően kezdte kialakítani a folyó a hidraulikailag legkedvezőbb kanyarulati viszonyokat. Emellett sok helyen mederelfajulás is jelentkezett, az élesebb - kisebb sugarú - kanyarulatok egyre bővültek, több szakaszon a folyó elszélesedése miatt zátonyok alakultak ki, szükségessé vált azon szakaszok bevédése, ahol a folyó megközelítette az árvízvédelmi töltéseket. Mindezek miatt épültek a különböző típusú folyószabályozási művek, amelyekből 29-et tartunk nyilván.
A hozzánk tartozó Tisza-szakaszból 41,0 km tekinthető teljesen szabályozottnak, 8,7 km a részben szabályozott, 23,0 km a szabályozást nem igénylő és 21,5 km a szabályozásra szoruló szakasz hossza. A törökbecsei vízlépcső 1976. évi üzembehelyezése óta a Tisza Csongrádig terjedő szakasza duzzasztással befolyásolt, így a korábbi gázlók megszűntek. Folyószakaszunk az EGB IV. osztályú hajóút követelményeinek, tehát az 1000-1500 tonnás hajóknak jellemzően megfelel. Mindössze négy kritikus kanyarulat van, ahol a kanyarulati sugár az előírt 650 méterrel szemben csupán 250-380 méter.
Különböző szempontból nem megfelelő folyószakaszaink szabályozási munkái közül a legjelentősebb a Tisza folyó Körös-toroki kanyarulatának rendezése. A Hármas-Körös kedvezőtlen befolyási iránya miatt a két folyó "ütközik". Ennek következtében a torkolat alatt visszaáramlások, "forgók" alakultak ki, amik jelentős mederelfajulást okoztak. A Körös toroki kanyarulat beruházás keretében történt szabályozása 1998. évben kezdődött. A beruházás I. ütemében kisvízi terelőmű épült a Tisza jobb part 244,484 fkm szelvényében.
A II. A. építési ütem során 1999-2000 között készült el a Körös torkolat alatt a Tisza bal part 243,080-243,640 fkm szelvények és a Hármas-Körös bal part 0,000-0,100 fkm szelvények közötti partvonal korrekció és kisvízi mederbiztosítás.
A Körös torok felett a II. B. építési ütemben a Tisza bal part 243,708-244,223 fkm szelvények és a Hármas-Körös jobb part 0,000-0,075 fkm szelvények között 2001-ben készült mederbiztosítás. Az eddig megépült folyószabályozási művek a várható kedvezőbb hatásokat biztosították.
A VTT keretén belül, a kanyarulat rendezésének folytatásaként III. A. ütemben 2005-2006. évben a Tisza bal part 242,620-243,080 fkm szelvények között partvédőmű épült.
A kanyarulat teljes rendezése az ún. III. B. ütemben tervezett szabályozási munkák elvégzésével fejeződne be.
A Maros folyó 0,0-49,6 fkm közötti, tehát teljes magyarországi szakasza igazgatóságunk kezelésbe tartozik. A torkolattól Aradig közös érdekű, a 28,4-49,6 fkm szelvények között magyar-román határfolyó.
A folyó szabályozásának kezdetét a XIX. század közepétől, az átmetszések (7 db) végrehajtásától számítjuk. Ezt követően került sor Apátfalva és Makó térségében néhány összefüggő kanyarulat rendezésére, a kisvízi szabályozások végrehajtására. Nagyobb kisvízi szabályozás 1960-1975 között valósult meg, folyószakaszunkon összesen 22 szabályozási művet tartunk nyilván. A Maros magyarországi részén 17,0 km teljesen, 8,3 km részben szabályozott, tehát 24,3 km a szabályozásra szoruló szakaszok hossza.
A 0,0-5,0 fkm szelvények között - a törökbecsei duzzasztás miatt - hajózási korlátozás nincs, de e fölött Makóig csak időszakosan hajózható a folyó, paraméterei az EGB I. osztály követelményeit elégítik ki, azaz itt maximum 250 tonnás hajók közlekedhetnek - azok is csak időszakosan. A Makó fölötti szakaszon az év jelentős részében csak csónakkal lehet közlekedni.
A Hármas-Körös folyószabályozási szempontból a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartozik.
Igazgatóságunk szakemberei évi rendszerességgel – rendkívüli árhullám levonulását követően soron kívül – ellenőrzik az árvízvédelmi és folyószabályozási létesítmények állapotát. A felülvizsgálati tapasztalatok alapján a karbantartási, javítási munkálatokat a szakemberek prioritási sorrendben összegzik, míg a nagyobb beavatkozások intézkedési tervben kerülnek rögzítésre.