Magyarországon szervezett vízminőség-védelmi tevékenységről és szolgálatról az 1960-as évek óta beszélhetünk. Felszíni és felszín alatti vizeink minőségének védelme és javítása ökológiai értékük és hasznosíthatóságuk miatt vált szükségessé.
A vízminőség-védelmi feladatok részét képezi a vízminőségi kárelhárítás, ami több fázisból áll:
- a védekezésre való felkészülésből, a rendkívüli szennyezések megelőzéséből,
- a rendkívüli szennyezések észleléséből, felderítéséből és minősítéséből,
- a kárelhárítás műveleti végrehajtásából, valamint a szennyezés megszüntetését követő intézkedésekből.
Az elmúlt két évtizedben, különösen a 90-es években egyre veszélyesebb, mértékében és hatásában súlyosabb szennyezésekkel kellett szembenézni a vízügyi és környezetvédelmi szerveknek. A rendkívüli szennyezések veszélyességének növekedéséhez elsősorban a következő körülmények járultak hozzá:
- tovább nőtt a gépkocsik száma, az olajfelhasználás mértéke;
- az ipari és települési hulladék ártalmatlanítása és biztonságos elhelyezése még ma sincs megnyugtató módon megoldva mindenhol;
- a keletkező települési szennyvizek tisztítása és elvezetése terén fejlődés tapasztalható, de még mindig nagy a lemaradás a nyugat-európai országokhoz képest;
- közúti és vasúti szállítás fejlesztése, a tranzitforgalom növekedése.
Így nőtt a veszélye annak, hogy műszaki hiba, gondatlanság, baleset vagy szélsőséges természeti körülmények esetén rendkívüli szennyezés következzék be. Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan sokkal erősebben ki van téve a külföldről érkező rendkívüli szennyezések előfordulásának. Ezt a helyzetet kedvezőtlenül befolyásolja az a társadalmi - gazdasági átalakulás, ami a 90-es évek első felében a közép-kelet-európai térségben megkezdődött. A térség belföldi és külföldi vállalkozásainak száma a gyors haszonszerzés reményében ugrásszerűen megnőtt, sok esetben figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi előírásokat, a minimális környezeti biztonság betartását. Emiatt számos külföldről érkező szennyezés terhelte vizeinket és ezáltal korlátozta a vizek hasznosítási lehetőségeit. Ezen túlmenően a kárelhárítás költségei - amelyeknek a nemzetközi normák szerinti áthárítása a szennyezést okozóra hosszadalmas és eredményre ritkán vezető eljárást von maga után - tetemesek voltak.
Ez a segédlet elsősorban a figyelőszolgálat munkáját kívánja segíteni. Korszerűsített változatának elkészítését és kiadását indokolja, hogy 1990 után:
- átalakult a vízminőségi kárelhárítás szervezeti rendszere, intézményi háttere, működtetési formája;
- új jogszabályi alapokra épül a vízminőségi kárelhárítás, változtak a pénzügyi feltételek;
- módosult a vízminőségi kárelhárítás technológiai háttere és eszközrendszere, - ezen a területen is alkalmazkodnunk kellett az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeihez;
- a Duna védelméről szóló Szófiai Egyezmény égisze alatt létrejött és működik a csaknem a teljes Duna-medencére kiterjedő riasztó- és jelzőrendszer.
A feltételek megváltozása segítséget nyújt a magyar vízminőségi kárelhárítási szakembereknek a rendkívüli szennyezések megelőzésében, észlelésében, nyomon követésében, minősítésében és elhárításában egyaránt.
- A vízminőségi kárelhárítási szervezet működésének ismertetése
1.1. Visszatekintés
A vízminőségi kárelhárítási tevékenység hazánkban közel 50 éves múltra tekint vissza. Az első vízminőségi kárelhárítási gyakorlatokat és bemutatókat szervezett formában 1970-71-ben rendezték. A '60-as évek közepéig tartó, a termelés gyors mennyiségi növelésére koncentráló gazdasági fejlesztés hatására egyre több vizet használt az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság. A kibocsátott szennyvizek mennyisége nőtt és növekvő mértékben és gyakorisággal kellett számolni a rendkívüli vízszennyezések előfordulásával is.
A vízminőség-védelmi feladatokat ellátó Országos Vízügyi Hivatal (OVH) létrehozta vízminőség-védelmi szervezetét, melynek keretében kialakította a vízminőségi kárelhárítási szolgálatot is mind országos, mind területi szinten. Az OVH munkája során a központi vízügyi szervekre támaszkodott: a VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazása, a vízrajz és a vízanalitika; az ÁBKSZ (Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet) a vízminőségi kárelhárítás; a VGI (Vízgazdálkodási Intézet) pedig a vízminőség rendszeres értékelése, a koncepciók és tervek kidolgozása terén látott el döntés előkészítési feladatokat.
A területi irányítók és államigazgatási szervek a vízügyi igazgatóságok voltak, melyek vízvédelmi osztályokkal, vízminőség-vizsgáló laboratóriumokkal és vízminőségi kárelhárítási osztagokkal rendelkeztek. Az operatív vízvédelmi feladatok ellátásában `közreműködtek az OVH tervező, szolgáltató, építő és gépészeti vállalatai, valamint a megyei víz- és csatornamű vállalatok.
A vízügyi szervezet együttműködési kapcsolatban állt mindazokkal a szervekkel, amelyek a vízgazdálkodásban - ezen belül a vízvédelemben - érdekeltek voltak.
Ez a szervezeti és irányító rendszer először 1987-ben változott meg, amikor az OVH beleolvadt az újonnan létrehozott Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumba (KVM). Ez a tárca vált a vízminőség-védelem felelősévé, emellett a többi környezeti elem, a levegő és a talaj védelme, valamint a hulladékgazdálkodás is feladatai közé tartozott. Területi szinten létrehozták a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat, a korábbi vízügyi igazgatóságok székhelyével és működési területével.
Az alapvető változás 1990-ben következett be, amikor ismét külön vált a környezetvédelem és a vízgazdálkodás szervezete: A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium feladata lett a környezeti elemek és természeti értékek védelme, ezen belül a vizek minőségének védelme is. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium feladatát képezte a vizek mennyiségi védelme, valamint a vízhasználatok és vízilétesítmények védelme. A szétválás a korábban egységes vízminőségi kárelhárítási tevékenység és felelősség megosztottságához vezetett.
1.2. Az érvényes szervezeti és működési rend
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény elrendelte a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatok szabályozását.
Igazgatóságunk a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Kormányrendelet értelmében végzi a vízminőségi kárelhárítási tevékenységek végrehajtását.
A vízügyi igazgatási és a vízügyi, valamint a vízvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 223/2014. (IX. 4.) kormányrendeletben foglaltak szerint a vízügyi hatósági feladatokat a katasztrófavédelem látja el.
A károkozó, valamint az elszennyeződött víz tulajdonosa a vízminőségi kárelhárításban - a. vízügyi igazgatás területi szerve a VIZIG szakmai irányítása az illetékes Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály, valamint az illetékes Katasztrófavédelmi Igazgatóság- Vízügyi Hatóság, Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete mellett - köteles közreműködni.
Külföldről átterjedő vízszennyezés esetén vagy abban az esetben, ha a károkozó ismeretlen, a kárelhárítás ellátása az előbbi munkamegosztásban a VIZIG és a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály, Katasztrófavédelmi Igazgatóság- Vízügyi Hatóság, Nemzeti Park Igazgatóság feladata.
A kárelhárítás országos irányítását:
- a vízügyi szervek tekintetében a Belügyminiszter az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) vezetője útján látja el.
A kárelhárítással kapcsolatos feladatok:
- a felkészülés;
- a rendkívüli szennyezés felderítése és minősítése
- a kárelhárítás műveleti végrehajtása, valamint a megszüntetését követő intézkedések.
A kárelhárításra való felkészülésben a vizek minőségét veszélyeztető gazdálkodó szervezetek, valamint a vízügyi és a környezetvédelmi szervek feladataikat önállóan és a Kormányrendeletben meghatározott együttműködéssel hajtják végre.
A működési területén a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály méri fel és tartja nyilván a lehetséges szennyezőforrásokat, biztosítja az adatok hozzáférhetőségét a VIZIG számára, a VIZIG pedig rendszeres adatszolgáltatást nyújt a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának a nyilvántartási rendszerbe illő, birtokában levő adatokról. A kárelhárítást üzemi és területi tervek alapján kell végrehajtani. Az üzemi kárelhárítási tervek tartalmát a 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet szabályozza.
A területi tervek egy-egy adott vízgyűjtő vagy részvízgyűjtő területre vonatkoznak. Minden, a műveleti kárelhárítás végrehajtásához szükséges adatot és tervet tartalmazniuk kell, amelyek a védekezést gyorsítják és hatékonnyá teszik. Az üzemi és területi tervek összhangjának biztosítása a VIZIG és a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának közös feladata. A kárelhárításhoz szükséges anyagokat és eszközöket az üzemi és a területi tervekben kell meghatározni. A gazdálkodó szervezetek kötelesek gondoskodni a saját üzemi tervükben meghatározott kárelhárítási anyagok és eszközök készenlétben tartásáról, ezek meglétét a VIZIG és a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály alkalomszerűen ellenőrzi.
A VIZIG gondoskodik a területi tervekben rögzített kárelhárítási anyagok és eszközök készenlétben tartásáról. A VIZIG évente kárelhárítási gyakorlatokat szervez és bonyolít le a kárelhárítási szervezetbe beosztott munkatársak részére, felkészülés és továbbképzés céljából. A gyakorlatokon elsősorban a területre jellemző szennyezések elleni védekezést és az új kárelhárítási technológiákat gyakorolják.
A rendkívüli szennyezés észlelése céljából a VIZIG figyelőhálózatot, a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály mérő-megfigyelő rendszert működtet.
A rendkívüli szennyezés felderítése a vízügyi és a környezetvédelmi szervek feladata. Az OVF, a VIZIG, a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály, Katasztrófavédelmi Igazgatóság- Vízügyi Hatóság, Nemzeti Park Igazgatóság a rendkívüli vízszennyezéssel kapcsolatos bejelentésről kötelesek egymást azonnal tájékoztatni. A gyors információtovábbítás érdekében az OVF-nél a VIZIG-eknél, a Katasztrófavédelmi Igazgatóságnál állandó ügyeletet kell tartani. A bejelentés alapján a VIZIG, Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály, Katasztrófavédelmi Igazgatóság- Vízügyi Hatóság vizsgálja ki az esetet a helyszín bejárása során.
A rendkívüli szennyezés minősítését:
- a VIZIG a vízhasználatok és veszélyeztetettségük, környezeti elem veszélyeztetettsége;
- a Nemzeti Park Igazgatóság környezeti elem veszélyeztetettsége (Vízügyi hatóság megbízása alapján);
- a fővárosi és megyei kormányhivatal közegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatal a környezet-egészségügy;
- a megyei kormányhivatal erdészeti feladatkörében eljáró járási hivatala az erdők érintettsége szerint végzi.
A minősítés során meg kell állapítani, hogy a rendkívüli szennyezés milyen mértékben veszélyezteti a vizeket, a vízi környezetet, a vízhasználatokat és a vízi létesítményeket. Ezek alapján az eset általános minősítéséről és a beavatkozás szükségességéről a VIZIG dönt és Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályát, Katasztrófavédelmi Igazgatóság- Vízügyi Hatóságát, Nemzeti Park Igazgatóságot értesíti. A minősítés alapján a VIZIG alakítja ki a védekezés lehetséges módozatait. A rendkívüli vízszennyezés minősítését követően a VIZIG és a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály - feladatkörüknek megfelelően - tájékoztatják a szennyezéssel veszélyeztetetteket, az érintett hatóságokat és a közvéleményt.
A kárelhárítás feladatait készültségi fokozatokban kell ellátni, melyek a következők:
- I. fokú készültség: a rendkívüli szennyezés felderítése és minősítése;
- II. fokú készültség: a műveleti végrehajtást megelőző intézkedések megtétele;
- III. fokú készültség: a kárelhárítás műveleti végrehajtása.
A kárelhárítás érdekében:
- az I. fokú készültséget a VIZIG rendeli el a NPI és a vízügyi hatóság bevonásával, rendkívüli szennyezésről szerzett tudomást, és helyszíni szemlét kell tartani;
- a II. fokú készültséget a VIZIG rendeli el a NPI és a vízügyi hatóság bevonásával, ha a helyszíni műszaki szemle alapján a kárelhárítást közvetlenül megelőző intézkedések válnak szükségessé;
- a III. fokú készültséget a VIZIG rendeli el a NPI és a vízügyi hatóság bevonásával, ha a helyszíni műszaki szemle vagy a minták elemzésének eredménye alapján azonnali beavatkozásra (így például a szennyezés lokalizálására, közömbösítésére, eltávolítására, a partok, vízkivételek megvédésére) van szükség.
A készültség fokozatait meg kell szüntetni, ha az azt kiváltó ok megszűnt, és annak közvetlen ismétlődésétől nem kell tartani.
A rendkívüli szennyezés kárelhárításának műveleti irányítása a VIZIG feladata. Az OVF vezetője dönt a központi műveleti irányítást ellátó védelmi törzs felállításáról a kárelhárítás mértékétől vagy tartósságától függően.
A VIZIG vagy a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztálya végzi el a kár elhárításához szükséges vízminőség vizsgálatokat. Az eltávolított hulladék biztonságos elhelyezése a műveleti kárelhárítást végző szerv feladata.
A VIZIG vagy a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztálya a vízminőség változása alapján a beavatkozás szükségességét folyamatosan értékeli, és a VIZIG bevonásával dönt a kárelhárítás befejezésének indokoltságáról.
A károkozó, és a VIZIG kárelhárítás feladatainak végrehajtását elsősorban saját erőforrásaikkal látják el. Ha a kárelhárítás ellátásához a saját erőforrás nem elegendő, a károkozó a VIZIG- nél, a VIZIG vezetője az OVF-nél, kezdeményezi más vízügyi, illetőleg környezetvédelmi szervek erőforrásainak (így például anyagainak és eszközeinek) igénybevételét.
Amennyiben a kárelhárítást tűz- és robbanás veszélyes vagy veszélyes vegyi, biológiai, illetőleg radiológiai körülmények között kell folytatni, azt - részben vagy egészben - az erre illetékes szervezetek hajtják végre. Kárelhárítási készültség esetén az OVF, a VIZIG és a Kormányhivatal - Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának vezetője saját szervezeténél folyamatos kárelhárítási szakmai ügyelet tartását rendelheti el.